Automatikus fenékleiszapoló rendszer

A kazánokban a kemény lerakódás (kő és iszap) kialakulását a vízben lévő egyes szennyeződések és korróziós termékek okozzák. A vízszennyeződések példái: oldott kalcium, magnézium-klorid, szulfát és szilícium. A korróziós termékek példái: vas és réz. A kazán vízszennyeződései a kondenzátum szivárgásából és a kazán tápvizéből (pótvíz) állnak. A korróziós termékek a korrózió következtében szintén a kondenzátumból és a tápvízből érkeznek

A lerakódások tüzelőanyag-pazarlást okoznak a kazánban, kismértékű teljesítménycsökkenést, és ami fontosabb, túlhevülést, a fém kilágyulását és csőrobbanást. A kazánnak az a része, ahol a felhalmozódás a legnagyobb gondot okozza, a tűztérben az égők körüli elpárologtató csövek. Azt a rendszert, amellyel e kemény lerakódások okozta problémákat megelőzik és a kemény anyagokat a kazánból eltávolítják, a kazán automatikus fenékleiszapoló rendszereinek nevezik

LERAKÓDÁS (KŐ) TÍPUSOK

• Kalcium-karbonát (a leggyakoribb kőtípus), kalcium-szulfát, szilícium-dioxid, foszfátkövek, magnézium és magnéziumkövek, alumínium, vas-oxidok (a kazánban és a kondenzvezetékben általában a korrózió terméke)

A LERAKÓDÁS HATÁSAI

• Csökkent hővezetés: a kő rossz hővezető és szigetelőként viselkedik, ahogy a hővezetési értékek mutatják. A keletkező réteg csökkenti a gőztermelést, növeli a tüzelőanyag-fogyasztást és a gőz fajlagos költségét.

Hőmérséklet-emelkedés a fémfalban: a kőréteg gátolja a hőátadást, ezért a fal hőmérséklete nő. Ezt túlhevülésnek nevezik; a fém elveszíthet mechanikai tulajdonságokat (rugalmasság stb.). Ez helyi alakváltozást és csőrobbanást okoz.